Szia! Tündi vagyok.

Nem születtem fényképezővel a kezemben, de időről-időre voltak az életemben olyan időszakok, amikor fellángolt a fotózás iránti érdeklődésem. Egy ilyen fellángoláskor kaptam meg az első komolyabb gépemet a férjemtől születésnapomra, hogy minél szebb képeket tudjak készíteni a kisfiúnkról. Sajnos a kezdeti lelkesedés után ismét a polcon kötött ki a gép, méltatlanul keveset használva.

2020-ban, amikor a fiam 2 éves lett, vissza kellett mennem dolgozni. Azt mindig is tudtam, hogy nem szeretném életem végéig azt a munkát végezni, amit akkor (közgazdász végzettség, irodai munka), de azt nem tudtam, hogy mit kellene csinálnom helyette. Azt is régóta tudtam, hogy szeretnék azzal foglalkozni, amivel értéket teremtek és amivel örömet szerzek másoknak. Aztán egyik nap, míg a fiam kint játszott az udvaron és én néztem közben, készítettem a képeket róla, hogy a családnak is meg tudjam mutatni, megvilágosodtam.

Ez az! Ezt szeretném csinálni. Megörökíteni a legértékesebb pillanatokat az édesanyáknak, a családoknak. Be is iratkoztam gyorsan egy fotós képzésre, amit kiváló eredménnyel végeztem el. Ezután lassanként fejlődtem, mert idő közben a kislányom is megszületett és szerettem volna a lehető legtöbb időt tölteni a gyerekekkel. Hiszem, hogy ezek a legértékesebb évek, amikor mellettük a helyünk. Majd, amikor a kislányom is 2 éves lett, tudtam, hogy nem megyek már vissza az előző munkahelyemre, mert megtaláltam az utam.